Amikor a NASA New Horizons űrszondája 2015-ben keresztülrepült a Pluto rendszerén, egy egészen különös világról készített felvételeket, amelyek elemzése a mai napig zajlik. Már az első képek megérkezésekor nyilvánvaló volt, hogy a törpebolygó aktívabb és változatosabb a vártnál, és ez azóta sem változott. Az adatok friss elemzése alapján úgy tűnik, hogy az égitesten akár ma is aktív jégvulkánok lehetnek, amelyek közül a legnagyobbak a 6 kilométeres magasságot is meghaladják.
A kriovulkánok nagyon hasonlítanak a „normál” vulkánokra, csak láva helyett jeget okádanak ki magukból. Ilyen képződmények a Naprendszer számos égitestjén vannak, köztük a Szaturnusz Enceladus nevű holdján, a Ceres törpebolygón, és a jelek szerint a Plutón is. Utóbbin a jégvulkanizmus mértéke ráadásul minden várakozást felülmúl.
„Sejtettük, hogy a Plutón látott felszíni formák némelyike kriovulkánnak bizonyul, de mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy rengeteg ilyen vulkán van a felszínen, és ezek nagy területeket fednek le” – mondja Kelsi Singer bolygókutató, az új eredményekről beszámoló tanulmány első szerzője. „Ez azt jelenti, hogy nagy mennyiségű mobilis jeges anyag van a mélyben, ami viszont sokkal több hőt igényel, mint amit korábban lehetségesnek gondoltunk a Pluto kérgének közelében.”
A kriovulkánok jelenléte ugyanis egyet jelent a folyékony víz jelenlétével, amihez viszont hőre van szükség. Mivel a Pluto túl messze van a Naptól, ezen hő javának a törpebolygó belsejéből kell származnia. Singer és társai egyelőre nem biztosak abban, hogyan volt képes az égitest ennyire sok hőt megőrizni keletkezése óta. Az egyik lehetséges elképzelés, hogy valamiféle szigetelő réteg lehet az égitest belsejében, vagy legalábbis annak egy részén, ami csapdába ejtette a hő egy részét.
A felszínen megfigyelt legmagasabb forma Wright-hegy, amely nagyjából akkora, mint a hawaii Manua Loa. Valószínűleg ez is egy kriovulkán, bár ezt teljes mértékben még nem sikerült igazolni. A modellek alapján azonban a legvalószínűbbnek a vulkáni eredet tűnik. A kutatók a Sputnik Planitia nevű, jéggel teli becsapódási medence délnyugati részére koncentrálták vizsgálataikat. Itt található a Wright-hegy, és egy másik hatalmas hegy, a Piccard is. Mindkét hegy kapcsán vulkanikus eredetet sejtenek a szakértők, és mindkettő elsőssorban vízjégből áll.
A hegyek a Pluto méreteihez képest különösen óriásinak tűnnek. A törpebolygó átmérője 2380 kilométer, a legmagasabb vulkanikus hegyek pedig majdnem 7 kilométerre magasodnak, átmérőjük pedig 30–100 kilométer közötti. A vizsgált területet gyakorlatilag teljes egészében kriovulkanikus anyagok borítják. Úgy néz ki, mintha annyi kitörés történt volna a régióban, hogy a vulkáni dómok gyakorlatilag összeolvadtak.
Érdekes módon a területen nincsenek becsapódási kráterek, amelyekből viszont a felszín más részein rengeteg van. Ez azt sugallja, hogy a vulkanikus tevékenység nagyon friss nyomokat hagyott a felszínen, ami viszont azt jelenti, hogy a Pluto belsejében még most is tetemes hőmennyiség van.
